Josh Homme is meghatódott a kerekesszékes bodysurferen
Dátum: 2014. augusztus. 13. szerda, 16:00 Forrás: ZeneFórum Szerző: evy
A
Sziget Fesztiválköztársaság 0. napja még mindig a ráhangolódás és a
beköltözés jegyében telt, azonban a nagyszínpados koncerteken nem volt
megállás: polgárpukkasztás Ska-P módra, családi turné a Brody Dalle és a
Queens of the Stone Age részvételével, majd sátorrombolás a Jimmy Eat
World és a The Bloody Beatroots jóvoltából – Sziget 0. nap megható
pillanatokkal és hihetetlen meglepetésekkel.
Akadt, aki már
délután 5 órakor sörrel alapozott a Sziget 0. napjára. A HÉV-en
magányosan utazó fesztiválozók az idült alkoholizmus jeleit mutatva
szorongatták sörös dobozukat – bár a benti árak miatt lehet jobb, hogyha
az előítéletek helyett inkább előrelátó magyaroknak hívom őket.
Mindenesetre a 0. nap legnagyobb meglepetése a Csónakház 400 Ft-os
csapolt söre volt. Ők biztos nem tudtak róla.
A Sziget 0. napja még mindig a ráhangolódás és a beköltözés jegyében telt. A programhelyszínek többsége üresen kongott: az új parti arénának tekinthető Colosseum magányosan árválkodott a fényárban, a Civil Sziget és az European Meeting Point fehér sátrai zártan várták a holnapot. Az A38 sátor azonban teltházas koncerttel nyitott.
Palesztina szabadságáért táncoltatott a Ska-P
A madridi Ska-P zenekar igazi veterán fellépő a Szigeten, azonban a fiúk minden évben újabb polgárpukkasztó, vicces, néha elmebeteg show elemekkel kedveskednek a közönségnek. A sokadik fellépésen már ismerősként köszöntöttük a gorillának öltözött rendőrt, a szószéket, a gyóntatófülkét, a papkórust, a skót szoknyákat, valamint magát az ördögöt is. A tavalyi guminőtől el kellett köszönnünk, és a baszk jósnő sem bukkant fel, cserébe egy négyméteres, gólyalábas biztonsági őrrel kellett beérnünk.
A zenekar tagjai még mindig a baszk nyelvet preferálták a konferálások alatt, azonban az idei évben először mintha nyoma lett volna némi angoltudásnak. Pár mondat után azonban gyorsan visszaváltottak, nehogy értsük, miről van szó valójában. A banda azonban e nélkül is hatással volt a közönségre: izzadtak a fesztiválozók, működtek a párakapuk, égi áldásként fogadtuk a repülő sörös- és vizespoharak tartalmát. A jól ismert Cannabis, Estampida és El Gato Lopez hozta az elvárt Ska-P életérzést, a Freedom for Palestina felkiáltások pedig sohasem hangzottak aktuálisabbnak.
Családi turnén a Queens of the Stone Age
Josh Homme és zenekara második magyarországi koncertjét adta a Sziget 0. napján. Az idei alkalom igazán különleges volt: a zenész felesége ugyanazon a napon az A38 sátorban a Brody Dalle-lel zenélt, emellett közös gyermekük a backstageben tortával ünnepelte harmadik születésnapját. A családi évfordulók ellenére mindkét zenekar kitett magáért, mintha Josh Homme-on is látszott volna egy kis felszabadultság.
Az énekes pókerarcát csak néha-néha hagyta el egy visszafogott mosoly vagy egy rövid komment a közönség felé. Végül is nem azért voltak itt, hogy viccelődjenek – ők zenélni jöttek. És zenéltek. Hihetetlenül profi showt csináltak, a felszabaduló energiák még egy kerekesszékes fiút is a magasba toltak, aki boldogan szörfölt a színpad felé.
A nagy slágereket, a Feel Good Hit Of The Summer-t, a rongyosra hallgatott Little Sister-t, és a Foo Fighters-es Dave Grohllal rögzített No One Knows-t a sötétség leszálltával stílusosan a zúzósabb dalok követték. Egy dramaturgiailag jól felépített, gondosan megtervezett koncertet hallhattunk, amelyet csak néha szakított meg egy legófejű fesztiválozó kivezetése, vagy egy átsuhanó bodysurfer.
Rock vs. elektronika
A Queens of the Stone Age gitár riffjeit számomra érthetetlen módon a kanadai deadmau5 követte. Joel Zimmerman elementárisnak és extatikusnak hirdetett progresszív-house szettjéhez azonban a minőségi rockra bólogatók többségének nem volt gyomra. A pörgős gitárzenéhez szokott fülek így előszeretettel álltak tovább a Jimmy Eat World A38-as koncertjére.
Az amerikai banda másodosztályúnak megbélyegzett zenéje nem bírt túl sok eredetiséggel, azonban a hangulatra nem lehetett panasz. A spontán pogózó tömegben több volt az önfeledten ugráló és szörfölő, mint a kritikus hang. Végül is a jókedv a lényeg, nem vagyunk vájtfülű zenekritikusok.
Az idei Sziget nagy meglepetése – az ismét használhatatlan programfüzet mellett – a színpadok stílusának éles kontrasztja: a QOTSA után a deadmau5, míg a Jimmy Eat World-öt követően az elektronikus technóval kábító The Bloody Beatroots következett. A maszkos Sir Bob Cornelius Rifo szeletelős fellépése akkora érdeklődést keltett, hogy a fesztiválozók többsége be sem fért a sátorba. A megakadt tömeg a szabadtéri kivetítőkön követte az eseményeket, azonban a hangulat értelemszerűen eksztatikusabb volt a sátorban – így többen elszéledtek a közeli pultokhoz. Emlékezzünk csak, a Csónakházban 400 Ft a sör.
Szöveg: Hajdú Eszter
Fotó: Máté Évi (2013 - VOLT fesztivál)
A Sziget 0. napja még mindig a ráhangolódás és a beköltözés jegyében telt. A programhelyszínek többsége üresen kongott: az új parti arénának tekinthető Colosseum magányosan árválkodott a fényárban, a Civil Sziget és az European Meeting Point fehér sátrai zártan várták a holnapot. Az A38 sátor azonban teltházas koncerttel nyitott.
Palesztina szabadságáért táncoltatott a Ska-P
A madridi Ska-P zenekar igazi veterán fellépő a Szigeten, azonban a fiúk minden évben újabb polgárpukkasztó, vicces, néha elmebeteg show elemekkel kedveskednek a közönségnek. A sokadik fellépésen már ismerősként köszöntöttük a gorillának öltözött rendőrt, a szószéket, a gyóntatófülkét, a papkórust, a skót szoknyákat, valamint magát az ördögöt is. A tavalyi guminőtől el kellett köszönnünk, és a baszk jósnő sem bukkant fel, cserébe egy négyméteres, gólyalábas biztonsági őrrel kellett beérnünk.
A zenekar tagjai még mindig a baszk nyelvet preferálták a konferálások alatt, azonban az idei évben először mintha nyoma lett volna némi angoltudásnak. Pár mondat után azonban gyorsan visszaváltottak, nehogy értsük, miről van szó valójában. A banda azonban e nélkül is hatással volt a közönségre: izzadtak a fesztiválozók, működtek a párakapuk, égi áldásként fogadtuk a repülő sörös- és vizespoharak tartalmát. A jól ismert Cannabis, Estampida és El Gato Lopez hozta az elvárt Ska-P életérzést, a Freedom for Palestina felkiáltások pedig sohasem hangzottak aktuálisabbnak.
Családi turnén a Queens of the Stone Age
Josh Homme és zenekara második magyarországi koncertjét adta a Sziget 0. napján. Az idei alkalom igazán különleges volt: a zenész felesége ugyanazon a napon az A38 sátorban a Brody Dalle-lel zenélt, emellett közös gyermekük a backstageben tortával ünnepelte harmadik születésnapját. A családi évfordulók ellenére mindkét zenekar kitett magáért, mintha Josh Homme-on is látszott volna egy kis felszabadultság.
Az énekes pókerarcát csak néha-néha hagyta el egy visszafogott mosoly vagy egy rövid komment a közönség felé. Végül is nem azért voltak itt, hogy viccelődjenek – ők zenélni jöttek. És zenéltek. Hihetetlenül profi showt csináltak, a felszabaduló energiák még egy kerekesszékes fiút is a magasba toltak, aki boldogan szörfölt a színpad felé.
A nagy slágereket, a Feel Good Hit Of The Summer-t, a rongyosra hallgatott Little Sister-t, és a Foo Fighters-es Dave Grohllal rögzített No One Knows-t a sötétség leszálltával stílusosan a zúzósabb dalok követték. Egy dramaturgiailag jól felépített, gondosan megtervezett koncertet hallhattunk, amelyet csak néha szakított meg egy legófejű fesztiválozó kivezetése, vagy egy átsuhanó bodysurfer.
Rock vs. elektronika
A Queens of the Stone Age gitár riffjeit számomra érthetetlen módon a kanadai deadmau5 követte. Joel Zimmerman elementárisnak és extatikusnak hirdetett progresszív-house szettjéhez azonban a minőségi rockra bólogatók többségének nem volt gyomra. A pörgős gitárzenéhez szokott fülek így előszeretettel álltak tovább a Jimmy Eat World A38-as koncertjére.
Az amerikai banda másodosztályúnak megbélyegzett zenéje nem bírt túl sok eredetiséggel, azonban a hangulatra nem lehetett panasz. A spontán pogózó tömegben több volt az önfeledten ugráló és szörfölő, mint a kritikus hang. Végül is a jókedv a lényeg, nem vagyunk vájtfülű zenekritikusok.
Az idei Sziget nagy meglepetése – az ismét használhatatlan programfüzet mellett – a színpadok stílusának éles kontrasztja: a QOTSA után a deadmau5, míg a Jimmy Eat World-öt követően az elektronikus technóval kábító The Bloody Beatroots következett. A maszkos Sir Bob Cornelius Rifo szeletelős fellépése akkora érdeklődést keltett, hogy a fesztiválozók többsége be sem fért a sátorba. A megakadt tömeg a szabadtéri kivetítőkön követte az eseményeket, azonban a hangulat értelemszerűen eksztatikusabb volt a sátorban – így többen elszéledtek a közeli pultokhoz. Emlékezzünk csak, a Csónakházban 400 Ft a sör.
Szöveg: Hajdú Eszter
Fotó: Máté Évi (2013 - VOLT fesztivál)
További hírek
2024. március. 27. szerda, 21:01
2024. március. 27. szerda, 14:40
2024. március. 26. kedd, 13:10
2024. március. 25. hétfő, 16:45
2024. március. 25. hétfő, 11:34
2024. március. 24. vasárnap, 23:26
2024. március. 24. vasárnap, 18:54
2024. március. 23. szombat, 11:49
2024. március. 22. péntek, 12:58
2024. március. 22. péntek, 11:54
Évfordulók
Béres János (1930)
Samuel Ramey (1942)
Leblanc Győző (1947)
Stevie Morris (1954)
Cheryl "Salt" James (1967)
tovább »Hírdetés
Lájkolj :)
Toplisták