2024. március. 28. csütörtök, Johanna, Gedeon napja van.
„Legyen már valami metal is!” – Borsodi Hegyalja Fesztivál, 4. nap
Dátum: 2012. augusztus. 14. kedd, 16:46 Forrás: ZeneFórum Szerző: DéJvid
​Pedig kemény zenékben aztán nem volt hiány a 13. alkalommal megrendezésre kerülő fesztivál zárónapján, ám mégis ez a mondat hangzott el mögöttem az egyik koncert alatt. Amíg a Skindred 24 órával korábban Beyoncé-t idézte meg, addig a szombat mottója ez lehetett: Lady Gaga is rocker, csak még nem tud róla.



Az élvezeteket az utolsó cseppig ki kell szívni, így mivel tudtuk, hogy hamarosan búcsút kell vennünk a Hegyaljától, ezért arra az elhatározásra jutottunk, hogy minden eddiginél korábban belevetjük magunkat a feszt poros forgatagába. Az elhatározást pedig tett követte, azaz végképp átadtuk magunkat a szamártej sűrűségű programok tömkelegének.


2012. július 21., szombat


Az olasz HELIA már 15.45-kor a Pepsi Színpad elé cibálta a korábbi napok kiképzése után kissé rogyadozó lábainkat. Meglepve tapasztaltuk, hogy rajtunk kívül alig maroknyian kíváncsiak a nagyon trendin felöltözött és megfésülködött itáliai legények műsorára. Hogy miért volt ez meglepő? Hát azért, mert a Helia tudhatja magáénak azt az Alejandro feldolgozást – az eredeti előadó a bevezetőben már emlegetett Lady Gaga -, amit eddig majd’ 4 millióan sasoltak meg a Youtube-on. Ugyanakkor a távolmaradás annyiban érthető volt, hogy jelenleg sajnos egy nótás csapat a Helia. A többi szerzeményük jött és ment, anélkül, hogy mélyebb nyomot hagyott volna bennem. A metalcore-os gitárriffekből és elektro betétekből szőtt bulijukat ráadásul egy áramszünet is nehezítette, megvágva az amúgy is kb. 30 perc hosszúságú koncertjüket. Ennyi elsőre elég is volt belőlük, de azért egy ráadásra még visszajöttek, ahol… hát persze, hogy újra eljátszották az Alejandro-t. A gitáros Giacomo egyébként egészen szürreális élményt nyújtott, ugyanis nem kis termetéhez majdnem szoprán hang társult, és a kettő párosítása akaratlanul is mosolygásra késztetett. Nem reménytelen a csapat sorsa, de azért még van min gyúrniuk.


Az olasz ízek után visszaváltottunk a magyar „konyha” csemegéi közé, és bár a leander inkább szoba- mintsem fűszernövény, a népszerűségi mutatója ettől még igazán magas tartományban jár. De hagyjuk a szóvirágokat, a lényeg az, hogy a LEANDER RISING bulijára jóval többen voltak kíváncsiak, mint a Helia-ra. Köteles mester és három társa valósággal berobbant az undergroundba, és elég erőteljesen annak a küszöbén állnak, hogy záros határidőn belül ki is törjenek onnan. A prímet náluk is két feldolgozás, Rihanna Only Girl-je és Lady Gaga (ki más?) Bad Romance-e vitte. Nem állítom, hogy az én zeném, de jó látni, hogy itthon is van igény a technikás fémzenére, és nem lehetetlen sikereket elérni, ha a tehetség elszántsággal – na meg jó dalírói érzékkel – párosul.


Az INSANE ugyancsak a Pepsi Színpadon próbálta meg a maga oldalára állítani az érdeklődőket, és nem is vallottak kudarcot. Jó ideje mozognak már a színtéren, külföldön és idehaza egymást érik a koncertjeik, vagyis kitartás és alázat témakörben nyugodtan tarthatnának előadásokat a hazai zenekaroknak. Anno még leginkább a nu metal címke járt ki nekik, mára azonban ettől jelentősen eltávolodtak. A zúzósabb témáknál a Soilwork jutott eszembe (erre ráerősített az énekes Berci ujjatlan kockás inge is), amikor meg a dallamoknak szánták a főszerepet, akkor a Lostprophets neve ugrott be. A születésnapját azokban a napokban ünneplő ütős Érsinek volt egy elektronikus doblapja is, amire rásózva gyomorbúgató sub basszus hangok törtek fel. Együtt volt az egész produkció, a tulajdonképpeni új bőgős, Csabi is jól beilleszkedett, így megérdemelten aratták le a közönség elismerését.

Insane hegy


Az ENTER SHIKARI néhány héten belül megjárta Magyarország két ellentétes szegletét: július elején Sopronban, majd július 21-én már a Hegyalja Fesztiválon gyalulták le a színpadot. Kíváncsian vártam, hogy lesz-e különbség a két program között, de végül mindössze annyi változtatás történt, hogy a VOLT-on elnyomott Stand Your Ground/Enter Shikari kettőst Tokajban kihagyták. Utólag többen is fanyalogtak a buli hangzása miatt, főleg Rory C gitárját találták halknak a vájtfülűek, és nem mondom, hogy nem esett volna jól némi plusz hangerő, de azért simán élvezhető volt a buli. Még úgy is, hogy a nóták között kicsit sokat dumálgattak egymással a brit fiúcskák. Jópofa, hogy ezt a mikrofonon keresztül teszik, de ez némileg megakasztja a lendületet. Hasonló a gondom továbbra is az olyan számaikkal, mint a Warm Smiles vagy a Stalemate: ezek egyszerűen nem koncertre valók. Ha már mindenképpen akusztikus gitáron akarnak balladázni, akkor ott a Gap In the Fence, ami élőben is működik. Ezzel együtt király volt a zajongásuk, főleg az utolsó blokk a No Sssweat-tel, a Juggernauts-szal, az Arguing With Thermometers-szel és a Sssnakepit-tel. Ezekben bőszen adagolták a dubstep vabababa betéteket Rou-ék, és a sokadik után mögöttem megszólalt egy hosszú hajú srác: „legyen már valami metal is!”. Hát igen, a Shikari közel annyira elektro, mint amennyire kókemény muzsika. Megvoltak egyébként a kötelező elemek is: színpad –és hangfalmászás, gitárdobálás, a Gandhi Mate, Gandhi alatt az énekes/kütyüs/billentyűs Rou egy szintivel a fején rohangászott, a záró Zzzonked végén meg a dobos Rob simán keresztülsétált a cuccán, a romokkal tudatosítva, hogy ne számítson senki ráadásra. Az Amerikai Pités Jim-et idéző kölök egyébként is nagy formában volt: ismét zseniálisan ütött, és még arra is volt ingerenciája, hogy két szám között dance-eljen egy kicsit a party teraszról átszűrődő muzsikára. A Shikari simán odafér a 2012-es Hegyalja dobogójára, és bár sikerült megszorongatniuk az első helyezett Skindredet, letaszítani nem tudták őket. Kijár az ezüstérem!

Enter Shikari hegy


Úgy döntöttem, hogy elég volt a zúzásból erre a napra, így átcsattogtam a nagyjából 30 éves múlttal büszkélkedő STEREO MC’S bulijára. Riasztóan kevesen voltak rájuk kíváncsiak, pedig ők voltak a Borsodi Nagyszínpad utolsó fellépői. Némi túlzással élve annyian nézték meg őket, hogy akár a nappalinkban is megtarthatták volna a koncertet. A főnök Nick Hallam úgy festett, mint aki nagyon sokáig tolt valami nagyon csúnya és súlyos cuccot: vasággyal lehetett vagy 40 kiló, és a vonásai is elég gyűröttek voltak. A gyér érdeklődés ellenére odatették magukat, a két vokalista maca is riszálta rendesen, és a hangzásuk mellett a dalaik is okésak voltak. Az egésznek olyan hatása volt, mintha a Massive Attack próbálkozna meg egy kicsit vidámabb és táncolhatóbb irányzattal. Egyértelműen több nézőt érdemeltek volna.

Stereo Mcs hegy


Az egész Hegy legeslegeslegutolsó attrakcióját a holland BLACK SUN EMPIRE setje hozta el nekem a Borsodi Malátabárban. A produkció sötétebb aspektusból közelíti meg a drum’n’bass műfajt, de ettől még – vagy pont ezért – remekül lehet ropni az ütemeikre. A bulijuk legjobb részét amúgy az jelentette, hogy az Enter Shikari 2/4-e úgy döntött, hogy ők is meglesik a hollandusokat, így volt lehetőségem személyesen gratulálni a koncertjükhöz. Ezt egyébként megtehetném a Hegyalja szervezőivel szemben is, hiszen pazar volt az idei felhozatal. Egyik cimborám ki is jelentette: talán élete legjobb fesztiválját tudja maga mögött. Hajlamos vagyok csatlakozni hozzá.


Megosztás:
További hírek

2024. március. 27. szerda, 21:01

2024. március. 27. szerda, 14:40

2024. március. 26. kedd, 13:10

2024. március. 25. hétfő, 16:45

2024. március. 25. hétfő, 11:34

2024. március. 24. vasárnap, 23:26

2024. március. 24. vasárnap, 18:54

2024. március. 23. szombat, 11:49

2024. március. 22. péntek, 12:58

2024. március. 22. péntek, 11:54

Évfordulók

Béres János (1930)

Samuel Ramey (1942)

Leblanc Győző (1947)

Stevie Morris (1954)

Cheryl "Salt" James (1967)

tovább »
Hírdetés
Lájkolj :)

Toplisták
© 2010. by NETFORUM