2020. szeptember. 26. szombat, Jusztina napja van.
Muse: The 2nd Law
Dátum: 2012. október. 18. csütörtök, 13:59 Forrás: ZeneFórum Szerző: DéJvid
​Nem szeretem a nagy fogadkozásokat. Azokat, amiket az aktuális albumaik előtt tesznek a zenekarok. Az olyanokat, mint a "most írtuk meg életünk legjobb dalait", az "ez lesz a legváltozatosabb lemezünk", vagy a "most valami egészen új dolgot csináltunk" kezdetűeket. Mert felfokozzák a várakozást, és a végén egyáltalán nem olyanok lesznek, mint vártuk. Ebbe a hibába esett bele a Muse is. De ez nem jelenti azt, hogy ne lenne jó az új, sorrendben hatodik anyaguk.

A három brit is megmondta a frankót a stúdiómunkálatok során: a nagy bölcsességek közül ők a "most valami egészen új dolgot csinálunk" sablont puffogtatták el interjúikban. És talán csak nekem nem annyira jól faragott a fülem, mint Matthew Bellamy-nak, de közel sem érzem, hogy oly' mértékű lenne a zenei forradalom, mint az előző két lemezükön. Sőt, azt a vonalat viszik tovább, amibe a Black Holes.../The Resistance kettősön belekezdtek. Már nem ráz meg, nem kapom fel a fejem, hogy "hű, a mindenit!". Szimplán csak jó, tetszik, szívesen hallgatom, de a katarzis elmarad.

A retrós hatásokat sem lehet újnak nevezni, egyes dalokban (pl. Panic Station, Survival) a Queen, Prince, vagy akár az INXS tagjai is tarthatnák a markukat a jogdíjakért. Igen, ezúttal is vannak nagyzenekari elemek, és bár a zongorás virtuózkodás ezúttal kissé hátrébb szorult, ezeket a megoldásokat már mind hallottuk a Muse-tól (erre jó példa a nyitó Supremacy). Bellamy-ék még mindig jó érzékkel balettoznak a kissé csicsás, Marica grófnő világát idéző színpadiasság és a klasszikus értelemben vett komolyzene között - ezt viszont bámulatosan jól teszik, egyszer sem érzem azt, hogy az operettezés megfeküdné a gyomrom.

Persze, azért újítanak is: ott a második klipes Madness (az egész lemez legjobbja), ami tulajdonképpen elektronikára épül; bár a Muse-nál sosem lehet eldönteni, hogy mi megy samplerről, és mit szólaltatnak meg élőben, annyira elvetemültek a zenészek. A Follow Me és a The 2nd Law: Unsustainable pedig merész kirándulást tesz a dubstep mezsgyéjére, avagy diktál a korszellem. De ez is jól áll nekik. Az viszont nem, hogy a Save Me-t és a Liquid State-et a basszeros Chris énekli. Nem mintha különösebb gond lenne a hangjával, de a grunge-os ízű dalok nem az emlékezetesebbek közül valók.

Meggyőződésem, hogy az előző két album sokkal könnyebben odabújt a hallgatók szívéhez és füléhez, a The 2nd Law-nak idő kell, hogy hasson. De ha áldozunk rá türelmet - ami manapság annyira nem szokásunk -, akkor hatni fog. És lefogadom, hogy élőben - 2012. november 20., Budapest Sportaréna - ugyanolyan káprázatosak lesznek, mint 2007-ben, vagy mint tavaly előtt a Szigeten.

Megosztás:
További hírek

2020. szeptember. 25. péntek, 15:11

2020. szeptember. 25. péntek, 11:43

2020. szeptember. 23. szerda, 11:41

2020. szeptember. 17. csütörtök, 21:11

2020. szeptember. 10. csütörtök, 13:05

2020. szeptember. 08. kedd, 21:01

2020. szeptember. 08. kedd, 15:59

2020. szeptember. 07. hétfő, 11:11

2020. szeptember. 04. péntek, 11:34

2020. augusztus. 28. péntek, 13:17

Évfordulók

George Gershwin (1898)

Bryan Ferry (1945)

Lynn Anderson (1947)

Olivia Newton-John (1948)

Cesar Roas (1954)

tovább »
Hírdetés
Lájkolj :)

Toplisták
© 2010. by NETFORUM