- Korábban úgy nyilatkoztál, hogy a Főleg régen „tehet mindenről”. Rögtön megvolt a fejedben az új koncepció, vagy a munka során folyamatosan alakult ki az irányvonal?
2010-ben egy alapvetően gitáros lemezt adtam ki, ez volt A katona imája. Az albumon szereplő Főleg régen című dal internetes véleményeket összegzett arról, hogy régen minden jobb volt, persze én is. Ehhez a szerzeményhez kézenfekvőnek tűnt előbányászni a régi szintiket, hangmintákat. Szégyen, nem szégyen, nosztalgikus érzés kerített hatalmába, amikor meghallottam a régi hangszíneket. Még meg sem jelent A katona imája, már elkezdtem írni az új számokat. Teljesen magával ragadott a hangszíntervezési folyamat, a bíbelődés a stúdióban. A lelkesen végzett munka egy idő után magát szervezi, jó ráérezni a tempóra és azzal haladni. A véletlen és a kísérletezgetés eredményeként létrejött hangszínekkel olyan dallamokat játszik az ember, amelyek más módon nem is születnének meg. Egyre több demót készítettem, aztán a hangszerelések elkezdték előhívni a szövegeket is, így lassan számomra is nyilvánvaló lett, hogy egy teljes albumot készítek ezzel a hangvétellel.
- Fel sem merült benned, hogy egy sötét zakós, darkos anyagot készíts a Depeche Mode „Violator, Songs of Faith…” albumaik stílusában? Az ugyancsak nem kísértett meg, hogy egy nagyon modern, a dubsteppel kacérkodó CD-t hozz össze?
Nem, inkább a szintipop nagy áttörése előtti zenék inspiráltak a nyolcvanas évek elejéről.
- Kimondottan élvezted, hogy a hagyományosabb megközelítésű előző lemezek után most kedvedre kísérletezhettél a szintikkel és a belőlük kicsikarható hangzásokkal?
Az első szólólemezeim óta használok szintetizátorokat, de a tisztán elektronikus vonal számomra új élmény volt. Nagyon élveztem a munkát, remélem, ez hallatszik is az anyagon.
- A 2084 az eddigi legrizikósabb Ákos album?
Bizonyos értelemben minden új lemez „rizikósnak” számít. A stílusváltásban talán volt kockázat, de nekem ez okoz örömet. Nem kiszolgálni szeretem a közönséget, hanem meglepni. Ennek előfeltétele, hogy magamat is meglepjem.
- Többször említetted, hogy a nosztalgia jelentette az egyik fő inspirációt a dalok megírásakor. A magyar emberek miért annyira fogékonyak a nosztalgiázásra? Az idő mindent megszépít?
A 2084 nem szimpla nosztalgialemez: a régi jelrendszer elemeiből valami újat szeretne létrehozni. Legalább annyi irónia van benne, mint múltidézés. Önmagában a nosztalgia nem több, mint hamis tudat: azt akarja elhitetni velünk, hogy régen minden jobb volt. Ez nyilvánvalóan nem igaz. Ettől függetlenül kelthet érdekes érzéseket az emberben egy régről ismerős hangzás.
- Az új nóták alapján a nosztalgia vonzereje alól Te sem vonhatod ki magad: a Vén tinédzserek és a Keserű fényűzés sorai nem kevés vágyódást rejtenek a bohém fiatalság után…
Nem vágyódás van benne, hanem némi öngúny, mert az ember negyvenegynéhány év alatt kiismeri saját kicsinyességét, gyengeségeit.
Aki nem riad meg tőle, az sok apróságot felfedezhet a lemezen, Latinovits-hatásokat, Garai Gábor költészetére való utalást, a Szárnyas fejvadász című film világát, Orwellt, Huxley-t, biblikus képeket, olyan dolgokat, amelyek megérintettek, foglalkoztatnak. Ez persze nem elvárás, de az album sok hallgatás után nyílik meg igazán, főleg azoknak, akik számára ez a hivatkozásrendszer, ezek a hatások egyértelműek.
- Te is egy vagy az Artisták közül, akinek az arcáról előbb-utóbb lefolyik a festék, és elvéti a trapézt?
Nem szeretném a dalaim szövegét magyarázni. Aki színpadra lép, az osztozik az artisták sorsában, mert kockázatot vállal.
- Még ötlet szintjén sem került elő, hogy Szakos Krisztiánt bevond a munkálatokba? Hogyan esett a választásod (újra) Lepére?
Krisztián nagyon tehetséges srác, a stúdiómágiát jórészt nálunk tanulta. A 2084 egyszemélyes albumként készült, a munkába senki mást nem vontam be. Lepe, a lemez hangmérnöke is a kész dalokat hallotta először. Ő régi harcostársam, amíg a lemez dalaival bíbelődtem, ő a turné anyagán, a szintis átíratokon dolgozott.
- A mostani stílus és hangzás csak egy kirándulás, vagy várhatóan maradsz ezen a vonalon?
Ezt még korai lenne eldönteni. Az biztos, hogy a lemezt december 15-én mutatjuk be az Arénában, komoly látványtechnikával, egy nagyszabású előadás keretében. Ezzel a hangvételű műsorral szívesen turnéznánk jövőre, már több meghívásunk is van. A 2013-as év pedig egy jubileumot is tartogat: 20 éves lesz az első szólalbumom, a Karcolatok. Ezt talán késő ősszel lesz módunk megünnepelni, az eredeti hangszereléshez igazodó koncertekkel.
- Az Arénakoncert 2011 sajtótájékoztatóján mesélted, hogy a legnagyobb csemetéd, Marci „zúzós retrónak” nevezte az akkor még csak készülőben lévő 2084 szerzeményeit. Mint egyik legnagyobb kritikusodnak, tetszik neki a végeredmény?
Azt hiszem, igen, többször elcsíptem már, hogy stikában hallgatja, de egy tizennégy éves sráctól ne várjon senki ájult elragadtatást a faterjával kapcsolatban.
- Egy egytől-tízig terjedő skálán mennyire borszagú Demjén Ferenc vokódere?
A sokat látott hangszer a korának megfelelő állapotban szaglik. Enélkül nem is lenne hiteles!
2024. március. 29. péntek, 12:00
2024. március. 28. csütörtök, 21:34
2024. március. 27. szerda, 21:01
2024. március. 27. szerda, 14:40
2024. március. 26. kedd, 13:10
2024. március. 25. hétfő, 16:45
2024. március. 25. hétfő, 11:34
2024. március. 24. vasárnap, 23:26
2024. március. 24. vasárnap, 18:54
2024. március. 23. szombat, 11:49