2019. július. 21. vasárnap, Daniella, Dániel napja van.
Vízfestékkel pingált áramszünet – Borsodi Hegyalja Fesztivál, 2. nap
Dátum: 2012. augusztus. 06. hétfő, 23:04 Forrás: ZeneFórum Szerző: DéJvid
​A Pendulumnak sürgősen át kellene gondolnia ezt a visszavonulós-szüneteltetős marhaságot. Ugyanis ha egy DJ settel ekkorát tudnak szakítani, ennyi ember pörög veszettül a nagyobbnál nagyobb dalaikra, akkor el lehet képzelni, hogy mekkora banzájt tudnának előidézni egy élő show-val. A viharba ne vigyél baltát bölcsessége mellett ez volt a csütörtök második legnagyobb tanulsága.



A viszonylag lazább szerda után másnapra besűrűsödtek az események: délutántól kezdve egészen kora hajnalig egymást követték a vonzó koncertek. Megérkezett az erősítés is – és nem kizárólag a jóféle tokaji borok cseppfolyósságában -, így még több bulinak lehetett szem- és fültanúja aprócska stábunk. Bőszen kétfelé is váltunk, így szippantva magunkba minél több - talpak által felvert - port és muzikális élményt.


2012. július 19., csütörtök


Kezdésnek rituális „kivégzésre” voltam hivatalos, avagy láthattam, ahogy a hóhért akasztják. Merthogy aki eddig a fotós kordon mögött tevékenykedett, vagy éppen a kritikusi tollát élesítette, az egyszeriben a deszkákon termett. Ugyanis a CHERRY BOMB gitáros posztját nem más látja el, mint a Zenefórum bűbájos munkatársa, Evy. Előre beígértem neki egy véres pennával megírt, kellő savmennyiséggel bíró beszámolót, de nem tudom teljesíteni a vállalásomat. Ugyanis a Cseresznyés Hölgyekből teljességgel hiányzott az a megmosolyogtató esetlenség, amely a lánybandákat jellemezheti – ez dögös rock volt a javából. A kizárólag feldolgozásokat játszó négyes az Audioslave Cochise nótájával csapott bele műkörömszaggatón a mókázásba, de volt még 20th Century Boy, a So What Pinktől, Christina Aguilera Fighter-je; és tuti, hogy Britney Spears is sírva könyörögne Adrinak, hogy tanítsa meg ilyen királyul énekelni a Toxicot. A Mötley Crüe Kickstart My Heart-ja is feszes volt, akárcsak az egész zenekar előadásmódja, így aztán a gyülekező publikum is vevő volt egy kis éneklésre a záró Nice Girls Don’t Play Rock ’n’ Roll alatt. Boszorkányosan ügyesek a csajok, nem véletlen, hogy tele a naptáruk fellépésekkel. És igenis, aranyos lányok is nyomhatják a rock’n’rollt!

Cherry Bomb hegyalja

Ezen a forró csütörtökön végre összejött egy rég várt találkozás: elcsíphettem élőben az ANNA & THE BARBIES-t. Pásztor Anna tanítanivalón frontlánykodott: eleve nagyon tetszett, hogy nem farmerban és pólóban sétált fel a színpadra, hanem combközépig érő, tűsarkú csizmában, meg egy olyan felsőben és arcfestéssel, amivel Mel Gibson oldalán is harcolhatott volna a Rettenthetetlenben. Nem ijedt meg a közönségtől sem, sőt, inkább ők féltek tőle: az egyik nótánál lemászott a küzdőtérre, majd felszólította a legbátrabbakat, hogy vetkőzzenek félmeztelenre, ez ugyanis egy pucérkodós dal. Sajnos csak férfiak jelentkeztek a felhívásra, akiket aztán szépen maga köré guggoltatott, és így énekelte végig a sorokat. Bátor és becsülendő jelenet volt!

Anna Hegyalja

Anna egyszerre volt vad, eszement és aranyos: utóbbira a legjobb példa a rendkívül ütős Fogadom, hogy nem leszek szerelmes nép daloltatása volt. A Kezdjetek élni egészen megható szépségű balladaként tárult elénk, tockos jár azoknak mellettem, akik még ekkor is képesek voltak beszélgetni… De voltunk Gyáva forradalmárok is, sőt, még Gombócot is gyúrtunk, szenvedtünk Álmatlanságban, Anna pedig addigra már egy békejeles konyhai kötényben mászta meg a hangfalakat. A harci festéses basszerosuk szintén önkívületben tombolta végig a koncertet, amelynek végére a Nyuszikával tettek pontot. Dobogóesélyes performansz volt, nagy taps érte!


A KOWALSKY MEG A VEGA a Borsodi Nagyszínpadon kapott helyet, közvetlenül nagy kedvencük, Everlast előtt. Mivel a VOLT-on már kanyarintottam egy cikket Kowáék előadásáról, ezért most csak annyiban térnék ki rájuk, hogy jó volt látni, mennyien gyűltek össze az olyan remek dalokra, mint a Balul sül el, az Új templom épül vagy a Hotel Eufória. Az előzetesen meghirdetett vonósszekciónak se híre, se hamva nem volt, mindössze Márkus Gergő billentyűs csatlakozott átmenetileg a csapathoz, de ő is inkább csak látszott, mint hallatszott. Felbukkant még Fankadeli, akivel a minden szempontból telitalálat Ez a mi mesénket, illetve a friss klipes Bölcsődtől a sírodig nótákat kenték el közösen.

Kowa Hegyalja

A FRESHFABRIK szeretett volna nagyon profi koncertet adni a rendkívül hálás és lelkes közönségnek, ám a technika ördöge is felvonult velük a színpadra, és egészen a ráadásig nem is lehetett lezavarni onnan. Először a dobos Szabó takjele szállt el, aminek a helyreállítása hosszú perceket vett igénybe, majd a lábgépe mondta fel a szolgálatot. Mindehhez járult még egy igencsak tanácstalan saját technikus brigád: olyan volt, mintha az elsőéves műszaki egyetemista srácok a Fabrikhoz jelentkeztek volna nyári gyakorlatra. A mélypont az volt, amikor a fogalmatlanul tébláboló srác elfelejtette bekábelezni a helyenként gitárt is ragadó énekes Szabi hangszerét. A végén már tényleg úgy voltam vele: mi jöhet még? De a srácok állták a sarat, így a sok megszakítás ellenére mégse halt be a koncert. Amikor végre gond nélkül tudtak zenélni, abban meg nem volt hiba. Wide Open Eyes, Orfeus, Lamentation, Life Is Passing By, Stop!, Drive My Hand: mind keményen odacsaptak. A ráadás igazi jutalomjáték volt, ahol a technika randa ördögét az egykori alapító őstag, Vörös András váltotta a deszkákon, és vele három Nerve korszakos nótát zúztak el, melyek közül a záró Serious (Taptap) valósággal lebontotta a sátrat.


Annak percekkel később nagyon tudtunk örülni, hogy a fejünk felett maradt a tető, mivel pár pillanat alatt óriási felhőszakadás kerekedett Tokajban, és a lepakoló Fabrik legénység – no meg mindenki más - egyszer csak teljes sötétségben találta magát. A tomboló égi áldás ugyanis az egész fesztivál területén kicsapta a biztosítékot. Szerencsére hamarosan visszatért az áram, ám az esőnek így is sikerült elmosnia abbéli szándékomat, hogy a Furmint Klub szabad ege alatt meglessem a Balkan Fanatik műsorát.


De legalább rápihenhettem a PENDULUM dj setjére, ami zsúfolásig megtöltötte a nem éppen aréna méretű Borsodi Malátabárt. A hangulat így testközeli és kellően forró volt, a zenei körítés pedig jobb nem is lehetett. Az ausztrálokat ezúttal a kötöttsapis Ben Mount MC, valamint a lemezlovas Paul Harding képviselte, de ketten is elegen voltak ahhoz, hogy drum’n’bass támadásukkal senkit se hagyjanak állva. Jó két órán keresztül adagolták az „áldást”, és a folyamatosan dübörgő hangmasszából egyetlen sláger sem maradt ki. Egy emberként sasszéztunk a Witchcraftra, a The Islandre, a Prodigy Voodoo People-jára, a Tarantulára, meg az összes többi Pendulum alapvetésre. A vége totális katarzis volt: Crush, majd a Watercolour, melynek kezdő sorait kollektívan együtt énekeltük a lemezről érkező Rob-bal. Elnézve, hogy mekkora sikerük van, továbbra sem értem, hogy miért küldik pihenőre magukat - elég durva személyes ellentétek lehetnek a háttérben. Persze bízzunk abban, hogy azért lesz folytatás, hiszen sokszor sok zenész mondta már azt, hogy ők aztán így együtt tovább soha, aztán meg mégis. Határozott álláspontom, hogy a világ szegényebb lenne a Pendulum nélkül. Remélem, erre majd az ausztrálok is rájönnek.

pendulum hegyalja 2



Megosztás:
További hírek

2019. július. 18. csütörtök, 11:47

2019. július. 17. szerda, 11:05

2019. július. 16. kedd, 19:38

2019. július. 15. hétfő, 16:43

2019. július. 15. hétfő, 13:46

2019. július. 14. vasárnap, 08:18

2019. július. 13. szombat, 08:47

2019. július. 12. péntek, 08:45

2019. július. 11. csütörtök, 23:18

2019. július. 11. csütörtök, 11:09

Évfordulók

A mai napon nincs megjelenítendő évforduló!

tovább »
Hírdetés
Lájkolj :)

Toplisták
© 2010. by NETFORUM