2024. március. 19. kedd, Bánk, József napja van.
A zeneipar ellenségeiről - Napalm Death
Dátum: 2000. október. 27. péntek, 00:00 Forrás: ZENEFORUM Szerző: Vaktor
A zenekar új albuma szeptember végén jelent meg Enemy Of The Music Business címmel, ami már sok mindent elárul az anyagról. Óriási haraggal íródott, hiszen a tagok szerint a bandát az évek során folyamatosan kihasználták, cseszegették, ide-oda rugdosták. Mindenképpen a visszavágás legjobb útját választották, hiszen mit is várhat egy rajongó, ha a kedvenc zenekarát felidegesítették: egy dühös albumot.
Mire gondoltatok ezzel a lemezcímmel? Kik a zene ellenségei? A különféle managementekkel és ügynökökkel megesett tapasztalataink miatt választottuk ezt a címet, anélkül, hogy újjal mutogatnánk. Egyik barátunk rukkolt elő ezzel a címmel, Barney-nak nagyon tetszett, ez igazán erősnek tűnt. Legelőször azért érdekesnek tünt a helyzet, hiszen nekünk is van kiadónk, és mi is benne vagyunk a zeneüzletben. A szövegeket tekintve az elmúlt néhány évről írtunk - igazából a naivitásunkról. Azokról, akiket barátainknak hittünk, kiderült, hogy nem azok. Elég jó üzleti érzékkel kell rendelkezned, amikor beszállsz a zeneiparba, ami a legtöbbször nincs meg. Mi csak a zenénknek élünk, soha nem a pénzért csináltuk, csak létezni akarunk és némi zajt csinálni. Természetesen az évek során beindul a józan ész, és ha jól körülnézel, meglátod, hogy a dolgok nincsenek rendjén, hogy a sejtéseid tényekké válnak, és rájössz, hogy beszívattak. Eddig a Napalm Death több, mint egymillió lemezt adott el. Hova került az ebből befolyt pénz? Egy rész a manageré, és nyilván több, mint egy rész egy bizonyos kiadóé. Egyszer még megtorlás jár érte. Volt olyan pont, amikor úgy éreztétek, hogy abba kellene hagynotok az egészet? Igen, 1998 végén nagyon nehéz volt, akkor minden becsődölt. Még nem jelent meg az új lemez, nem turnézhattunk és a kiadó egyáltalán nem támogatott. Úgy tűnt, hogy kifogyott a lelkesedés a csapatból. Valahol elromlott a dolog, és nem a mi hibánk volt. Ekkor éreztük azt, hogy mindenféleképpen változtatni kell a dolgokon, vagy vége mindennek. Megjártuk a nehéz utat, időnként banyek volt, de örülök, hogy keresztülmentünk rajta, mert többé nem fordul elő. A kiadótól kezdve sokminden megváltozott körülöttetek az utóbbi időben. Mennyivel más most, mint régen? Végre tisztán látunk. Inkább látom, hogy szarban vagyunk, minthogy ne tudjunk róla. Néhányan a hamis valóságba akartak taszítani. Most nyíltan megmondják a dolgokat. Jobban urai vagyunk a döntéseinknek. A magazinok részéről nagy jóindulatot tapasztaltunk. Amióta elvágtuk a régi szálakat, az emberek előbújtak a fedezékből és egy kicsit nekünk lengették a zászlót. Az új album sokkal brutálisabb, mint közvetlen elődei, ami az előzetes infók alapján nem volt olyan meglepő. Néhány lemezen a sebességben pörögtünk. Rengeteg banda jelent meg és kezdtek egy kalap alá venni minket. Többet akartunk kísérletezni, és visszaléptünk a közép-tempóba, de ez egy idő után unalmassá válik. Visszanézve láttuk, hogy akkor mitől lettek érdekesek a dolgok, és ezt megpróbáltuk belevinni az új lemezbe. Mintha bizonyítani szeretnétek az új anyaggal. Az első néhány sikeres lemez után nem éreztétek, hogy sima az út? Szerintem sohasem éreztük, hogy sima az út, de az Utopia Banished idejében, amikor igen jól állt a szénánk, hirtelen úgy döntöttünk, hogy másik irányba fordulunk. Nem fordulhattunk vissza, hogy megcsináljuk az Utopia Banished 2-t, ami a legbiztosabb lett volna. A következő lemez jól szerepelt, de nem olyan jól, mint az Utopia, de még az ezután következő kísérletezőbb lemezek sem voltak kiugrások. Mi mindig valami váratlant próbálunk csinálni. Nem igazán tudom, hogy mi késztetett az új lemezre, egyszerűen csak úgy tűnt, hogy itt az ideje, hogy újra csináljunk valamit. A Napalm Death mindenképpen túlélő. Minek tulajdonítjátok a kissé valószínűtlen hosszú életeteket? Õszintén szólva, bármilyen okból is, a régiek, akik alapították az együttest, nem zavartatták magukat semmiért. Fokozatosan sikerült olyan emberekkel találkoznunk, akiket eleve nem is érdekelt más a zenén kívül, különösen, amikor Barney, Jesse (Pintado, gitár) és Mitch (Harris, gitár) belépett. Ami ennyi ideig összetartott minket, az az, hogy mindig is ezt szerettük volna csinálni. Lefelé a lejtőn könnyű kiábrándulni. Egy kicsi független kiadónál voltunk, azt csináltuk, amit, és vagy bejött, vagy nem. Hallgattatok valaha is a kritikákra? Mindig kielemezzük, hogy mit mondanak rólunk. Évekkel ezelőtt nagyon, de nagyon paranoiások voltunk. Elfelejted, hogy amikor gyerek voltál, csak azért megvettél egy lemezt, mert rosszat mondtak róla, és tudtad, hogy jó lesz. Nem mitha eleget szeretnénk tenni az embereknek, hanem csak meghallgatjuk, amit mondanak, és annyit mondunk „Hmm, hát igen.” Sokat tanultunk a kísérletezésből, és ez a hozzáállásunk, ha nem tetszik, arra van a kijárat. A Napalm talán nem tart örökké, de örülünk, hogy kihúztuk a nehéz években is, mert mindenki újra formában van. Tudjuk, hogy merre akarunk menni, és megvan a lelkesedés is hozzá.

Megosztás:
További interjúk

A hírgyűjtő konténer/kategória nem tartalamaz tartalmakat.

Évfordulók

Szalma Ferenc (1923)

Ornette Coleman (1930)

Billy Sheehan (1953)

Kelly Overett (1972)

tovább »
Hírdetés
Lájkolj :)

Toplisták
© 2010. by NETFORUM