2021. április. 15. csütörtök, Tas, Anasztázia napja van.
Interjú a Stonehenge zenekarral
Dátum: 2000. augusztus. 11. péntek, 00:00 Forrás: ZeneFórum Szerző: Vaktor
Ez a zenekar már nagyon régóta mozog a hazai rockéletben, és most végre készítik az első albumukat, így szinte kötelezőnek éreztem azt, hogy megkérdezzem egy-két dologról Bátky Zoltánt, a banda énekesét. Még mielőtt nekiálltak a lemeznek, készítettek egy, a magyar átlagot messze felülmúló klipet is a Between Two Worlds számukra, ami már egy ideje pörög a televízióban.
Ahogy elnézem a diszkográfiát, kihagyhatatlan kérdésnek tartom azt, hogy miért nem született már nagylemez, illetve miért csak idén ősszel fog? Hiszen a Stonehenge már több, mint 8 éve létezik. A folyamatos tagcserék miatt? Egész egyszerűen úgy éreztük, most jött el az ideje. Most van meg a lehetőség, hogy 100%-os dalokkal, jó stúdiókörülmények között készüljön el egy lemez, és kiadóilag is most állunk úgy, hogy tudjuk, méltó módon kerül a közönség elé az anyag. Mellesleg a banda (legalábbis a neve) a tizedik évébe lép lassan, de a jelenlegi felállás épp csak egy éves. Egyébként, ha meghallgatod a régebbi demókat kronológiai sorrendben, érezheted a folyamatos fejlődést egyre határozottabb stílusjegyeket. Ezek most, ezzel a felállással, zenei tudással és múlttal váltak annyira erőssé, hogy megérjünk az első lemezre. Úgy érzitek, hogy a mostani felállás végre stabil és erős? Bár sajnos a basszusgitárosotok most fél évig nem lesz veletek. Miért is? A mostani felállás egy hihetetlenül stabil és erős. Ez egy baráti alapokon és a zene közös szeretetén és tiszteletén alapuló csapat. Leginkább egy második családnak tartom. Hihetetlenül "rá vagyunk kattanva" egymásra, ami pozitív és negatív is lehet, hiszen egyikünk legkisebb rezdülésére a másikunk már reagál is. Nem nagyon tudok róla, hogy sok más ilyen szinten baráti jellegű csapat létezne manapság. Soma (Somogyi Zoltán basszusgitáros) most tényleg nincs velünk fél évig, mivel munkájához egy fél éves németországi tanulmányút kapcsolódik. Így sajnos ez év végéig csak havonta egyszer látjuk. Szerencsére "kéznél volt" Temesi Bertalan, akit legtöbben a Without Face lemezén hallhattak játszani. Egy hihetetlenül profi zenész, és jó barát. Soma útja akkor "esett be", amikor már nagyjából le lett fixálva a lemezfelvétel időpontja, ezért döntöttünk Berci vendégszereplése mellett. Természetesen Soma a Stonehenge "hivatalos" basszusgitárosa, és - bár még egy hete se ment ki - már nagyon hiányzik... Mesélj az album készüléséről. Biztos nagyon rajta vagytok, ha még koncertezni sem jártok. Hány szám kerül rá a lemezre? Igen, a koncertezés hiánya már minket is "megvisel", de úgy érezzük, a 100%-os lemez érdekében ezt a fél évet fel kellett áldoznunk. A lemezre kerülő dalok egy része már régebbi szerzemény, amit viszont még egy teljesen más felállású zenekar írt meg két vagy három éve. Ezeket a dalokat "szabtuk át" a mai Stonehenge arculatára, ami nem stílusbeli változást jelent, inkább egy hangulatbeli emelkedésnek, hangszerelésbeli, dalszerkezeti finomításoknak mondanám. Változnak a szövegek is, hogy amit éneklek, tényleg szívből jöhessen. Így lesz pl. "Fly" a Yellow-ból, de lesznek oyan dalok, amelyek címe változatlan, de a szöveg újraértelmeződött. A lemezen előreláthatólag kilenc dal szerepel majd, valamint egy intro. Lesz teljesen új dal, amelyet a közönség még koncerten sem hallhatott, és persze a régebbiek kétezresített változatai is. A borítót kivel terveztetitek meg? Vannak már elképzeléseitek? A borító szinte teljesen Balázs (Bóta Balázs gitáros) és jómagam műve lesz. Mindkettőnk "benne van" a rajz/festészet/számítógépes grafika mélyében, és úgy érezzük, mi tudjuk leginkább, milyen borító való a zenénkhez. Millió ötlet van már, a legerősebb marad meg - mint a természetes szelekció az állatvilágban, he he... Várható a tél közeledtével egy önálló albumbemutató turné? Hát persze. Már majd megőrülünk a koncertezésért, így a lemez megjelenését mindenképpen turné követi majd. Valószínűleg az első állomás egy budapesti Progresszív Fesztivál lesz, melyet 9-10 állomásos túra követ. Ezeken még Berci fog játszani basszusfronton, mivel Soma Karácsony körül ér haza. Õ lesz a mi ajándékunk... :-) A lemez dalai mellett mindenképpen nyomunk majd feldolgozásokat is, és ígérem, nem csak izzadni, izzasztani is fogunk. Nemrég jelent meg a multimédiás promo CD-tek is, ami a nagyon jól sikerült Between Two Worlds szám köré épül. Kaptatok már visszajelzéseket? A cd még csak mostanában kerül ki a kezeinkből, és főleg promóciós célokat szolgál, tehát terjesztésre nem is nagyon kerül, bár aki ír nekünk, természetesen kap egy számozott példányt ebből a limitált példányszámú anyagból. A cd-n a Between dal mellett a dalra készült videoklip látható, valamint egy olyan számítógépes, multimédiás alkalmazás, amelyben a közönség egy gyönyörű grafikai kezelőfelület segítségével ismerkedhet meg a zenekar történetével, a tagokkal, dalszövegekkel, sőt, megnézhet egy velünk készült interjút, lehallgathat régi dalokba, szólóprojectekbe is. Ez a program egyébként legnagyobb részben Balázs munkája, mikor először megláttam a pre-beta verziót, majdnem leültem, olyan szép. A klip nagyon igényes lett, és szokatlan. Mennyi időt, energiát, pénzt fektettetek bele? Köszönjük... :-) Reméljük is, hogy szokatlan lesz mindenki számára. Megpróbáltunk szakítani a "metálbanda zúz a színpadon, közben bevágva életképek a turnéról, valamint sok sör" klisékkel, és visszatérni a videoklip eredeti rendeltetéséhez: kibővíteni, magasabb szintre emelni a dal mondanivalóját. Két és fél hónap alatt készült el a film, ennyi idő telt el az első forgatókönyvtől az utolsó digitális trükkig. A felvételért és a digitális trükkökért nagyrészt Asztalos András felel, aki a magyar Star Wars és Star Trek filmeket is készítette. A rendezést Balázs, András és jómagam osztottuk fel egymás között. Akármennyire is próbálok elfogulatlan lenni, bármikor meglátom a klipet, le kell ülnöm és végig kell néznem. Millió apró részlet, érzés hegyek... Azt hiszem, a magyar átlagot sikerült kissé megfejelni vele. Rendszeresen látható is a különféle adókon? A Music Box adón a szerda éjféltől induló MetalBox adásában már pörög egy ideje (és szavaznak is rá, mint a gép), valamint a Z+ Zúzdájában is látható, amennyire tudom. Természetesen próbálkozunk folyamatosan más tv adókkal is, remélem, sikerrel. Még mindig titkolóztok a kiadó kilétével kapcsolatban? Külföldről mekkora az érdeklődés irántatok? Bizony, hogy titkolózunk... :-) Majd ősszel megtudjátok, he he... A külföldi érdeklődés elsősorban a homepage-nek köszönhető, ahonnan letölthető a Between dal és már a videoklip is. Brazíliától az USA-n át európai országokig mindenfelé vannak már Stonehenge fanok, tán mehetnénk is világturnéra, he he... Tudom, hogy nem nektek, hanem elsősorban az embereknek kell állást foglalniuk arról, hogy ti hol helyezkedtek el a hazai progresszív metal ranglétráján. De ettől függetlenül hogy érzitek, a Stonehenge hol található? Hmm, ez jó kérdés, sosem gondolkodtam el így rajta. Azt hiszem, nem is kategorizáljuk magunkat egyértelműen progresszív bandaként, legalábbis mostanában a köztudatban ez a stílus már a Dream Theaterrel, vagy más "matekosan" megírt zenékkel van azonosítva. Mostani értelemben vett prog banda itthon talán az After@All vagy az Eclipse lehetne... A Symmetryvel vagyunk még jó barátságban, akik szintén egy kicsit más végét fogják meg a prog stílusnak. Szóval... Nem tudom. Úgy hiszem, mára kialakult egy olyan egyéni Stonehenge-hangvétel, ami megkülönböztet minket más hazai együttesektől. De azért nem kell megijedni, nem Eddát vagy szinti-popot játszunk, bár ilyen pletykák is szárnyra keltek... Nem semmi... Azt hiszem, a zenénk változatos, igényes rock-metal zeneként jellemezhető, de ez így ugyebár randa és hosszú, maradhat a prog. :-) Melyik koncertetekre vagytok a legbüszkébbek? A többiek bizonyára a Psychotic Waltz előtti bulira büszkék, én akkor még nem voltam a banda tagja, régen volt, hogy is volt... Számomra nagy büszkeség és megtiszteltetés volt idén áprilisban a Denevér tehetségkutató, ahol nekem ítélték a legjobb énekesi díjat. Aztán, nagy élmény volt a tavaly őszi Progresszív Fesztivál is, ahová pár órával a koncert előtt estem be Romániából olyan influenzával, hogy beszélni sem tudtam 40 fokos lázzal, erre kiderült, hogy Balázs gitárja Veszprémben maradt... Azóta sem sikerült még egyszer reprodukálnom azt az 59 perces időt, ami alatt Veszprémbe értünk kocsival. Aztán este, minden gátló tényező ellenére egy nagyon hangulatos bulit csináltunk. Főleg így visszanézve hihetetlen nap volt. Zoli, a Serenity-n kivűl még hol énekeltél? Mindig is progresszív vonalon mozogtál? Hűha, nagyon sokfélét és sokfelé játszottam már. Dobosnak indultam 11 évesen egy úttörő rendezvényen, ekkor határoztam el, hogy a dob lesz a hangszerem. Első bandám a kiváló nevű YEAH volt, a gimnázium pincéjében próbáltunk, két kiváló koncertünk volt össz-vissz. Nagyon egyszerű rockdalokat írtunk, és nyomtuk a Smoke On The Watert meg a Knockin' On Heaven's Doort, de hangulatos volt, szerettem. Ott egyszerre doboltam meg énekeltem egy villamosból lenyúlt mikrofonba... Szóval a jó öreg Vermona-Jolana-Amati korszak. Aztán jött az első komolyabb banda, a Rushing Snails, velük már felléptünk itt-ott klubokban, jófajta rockzenét nyomtunk, Kingdom Come-t, TNT-t, Queent, meg sajátokat. Utána mindenféle projectekben doboltam, énekeltem sőt gitároztam is, a legelső progresszívnek nevezhető az Awake volt, csináltunk egy három számos demót, és aztán meg is szűntünk, az anyagot azóta se hallotta senki... Az első olyan banda, ahol már csak énekeltem (a dobolást több lábműtétem miatt kellett abbahagynom) a Five Seasons volt, a Serenity tulajdonképpeni elődje. A Serenityvel pedig már tényleg bekerültünk a magyar prog élvonalba, de sajnos a saját dalok készítése nem volt a banda erőssége, főleg a Dream Theater dalokon volt a hangsúly. Mindenesetre a többi Serenity tag mind egy-egy félisten a hangszerén, remélem, felbukkannak még valahol. Igaz, hogy gondolkozol egy szólóalbumon is? Hű, ez meg honnan jött? :-) Még a Stonehenge előtt megírtam egy lemeznyi anyagot, félig el is készült a dolog, aztán jött a Stonehenge és megbabonázott. Pedig akkor már azt vallottam, "én együttesben soha többé...", aztán nézzenek oda... Az anyag egy részéből Stonehenge dalok lettek (pl. a Wendigo, de van még talonban olyan, ami valószínűleg ezen a lemezen még nem szerepel), más része azóta is egy cd-n lapul. Egyszer talán lesz időm és energiám, leporolom őket -no meg azóta is készültek olyan dalok, amik nem férnek bele a Stonehenge irányvonalába. Mindenesetre ez mindenképpen másodrendű, ha épp úgy áll a Stonehenge, hogy lesz egy ilyen szólóanyagra időm, na meg érdeklődés, akkor lesz belőle valami. És végezetül, hogy tetszett a Dream Theater budapesti akciója? Személy szerint voltak olyan dolgok, amiket hiányoltam, bár a legtöbbről nem ők tehettek (tré hangzás, kivetítés hiánya), és hiányzott volna még több régi dal, de ez persze eltörpül amellett, ahogy végigvigyorogtam a bulit. Szóval, tetszett, októberben irány Prága...

Megosztás:
További interjúk

A hírgyűjtő konténer/kategória nem tartalamaz tartalmakat.

Évfordulók

Szigeti Ferenc (1949)

Nick Kamen (1962)

Graeme Clark (1966)

Samantha Fox (1966)

Pedro Andreu (1968)

tovább »
Hírdetés
Lájkolj :)

Toplisták
© 2010. by NETFORUM