2020. szeptember. 26. szombat, Jusztina napja van.
„Porból lettem s porrá leszek” – VOLT Fesztivál 2012 – II.
Dátum: 2012. július. 05. csütörtök, 22:11 Forrás: ZeneFórum Szerző: DéJvid

„Porból lettem s porrá leszek” – szólt a Bikini slágere az autórádióból, miközben Sopronból hazafele faltuk a kilométereket. Néhány órával korábban, a Lővérek Kemping ölelő karjaiban mélységesen átéreztem mindazt, amiről D. Nagy Lajos énekelt. Idén az esőfellegek elkerülték a VOLT Fesztivált, a jó koncertek és a hőség viszont nem, így aztán a táncoló talpak boldogan keverték-kavarták a port a színpadok felett. Ami kitartóan szállongva beborított testet és lelket, ám így sem szegte jókedvünk soproni nyarát.



Ahogy belépünk a VOLT területére, azonnal magával ragad az a hamisítatlan hangulat, ami miatt oly’ sokaknak ez a kedvenc fesztiválja. Sopron ugye Sopron, ezt különösebben nem is kell ragozni annak, aki járt már valaha a városban. Aki eddig még nem tette meg, az sürgősen pótolja be a mulasztását. A feszt emberi léptékkel átlátható és bejárható, a biztonsági ember előre köszön és még jó szórakozást is kíván, a szomjúságot és az éhséget két lépéseként el lehet hallgattatni valahol, sőt, akár jégkását, kávét vagy főtt kukoricát is zsákmányolhatsz.

A lángostól a napon kitartóan szottyadó tejföl tántorított el minket, a pizza szelettől meg az ára. Akkor már inkább az óriás hamburger, aminek csodájára járt mindenki a büfé környékén. Alig került többe, mint a pizza egy szelete, ám akkora volt, hogy egyedül nem volt könnyű megbirkózni vele. A velem szemben nyammogó kedves idegennel meg is egyeztünk abban, hogy szólunk a másiknak, ha az orrunk mustáros lenne – fájdalom, neki kellett szólásra emelkednie két falat között.

A kánikulát és a port locsolókocsikból próbálták meg enyhíteni: a tartályon a mobil WC-ket is forgalmazó cég neve állt, és csak titkon remélhettük, hogy nem azt permetezik szét, amit kiszippantottak az illemhelyekről. Egy bátor fesztivál-látogató picinyke vízipisztolyával párbajra hívta ki a jónépet öntöző munkásembert, aki azonban elsöprő vízsugarával fölényes győzelmet aratott. A rekkenő hőségben a félmeztelen vesztes mindazonáltal aligha bánta a kudarcot…

A kulináris élvezeteken, Sopron szépségén és a bikinis lányok üdítő látványán túl rendre zenei szempontból is elkényezteti a szemlélődőt a VOLT, és ez idén sem volt másként. Picinyke szerkesztőségi stábunk három nap eseményeibe fülelhetett bele, és amíg nem teltek el a hallójárataink porral, derekasan álltuk a decibelek támadását.


2012. június 29.,péntek


Személyes VOLT-os kalandom, ahogy két éve, úgy idén is ÁKOS fellépésével vette kezdetét. Csak amíg 2010-ben rockos irányt vett a produkció, addig 2012. június 29-én éppen itt debütált az énekes elektro/szintipop „mutánsa”. Ami persze ugyanúgy végtelenül profi volt, mint bármi, amit Ákos letesz a könnyűzene roskadozó asztalára. Mindössze csak hárman álltak a színpadon: Lepe a billentyűknél, Bánfalvi Sanyi az elektromos dobcucc mögé kucorodott be, Ákos meg – helyenként gitározva is – középről vezényelte le az eseményeket. A háttérben három nagy kivetítő, oldalt fényoszlopok: már-már uncsi, de újra le kell írni, hogy ez bármelyik nyugati headlinertől is több mint böcsületes körítés lett volna. És lám, lehet ezt itthon is, egy hazai előadó tálalásában is.


Ákos live


A buli a Monumentummal startolt, aztán jöttek sorjában az elektronikusra hangszerelt további darabok, és néhol a puttyogó hangok hallatán az a szörnyű kép villant be, hogy ezt bizony még a Milli Vanilli sem biztos, hogy vállalta volna. A Bros felállásban – ha már retro és 80-as évek - nyomuló csapat kevésbé egyértelmű dalokat is elővett: ilyen volt az Utolsó levél, amit a mögöttem nyakba ültetett 10 év körüli kissrác is tele szájjal énekelt. Van még tehát remény, hogy az elkövetkező generációknak is lesz zenei ízlése…

A kor követelményeinek megfelelően a Mindenki táncolba egy kis dubstep-et is beültettek Lepéék, és bár nekem kimondottan tetszett, hogy az Érintő refrénje drum’n’bass-ba fordult, ezt többen is kritikaként említették meg. A nosztalgia és az Ákos által hirdetett egészséges önirónia abban is megnyilvánult, hogy a saját szerzemények némelyikét csupa boldog békeidős feldolgozással zárták le. Így lett az Alig hittedből Small Town Boy a Bronski Beat-től, az Angyali szeretőből Here Comes the Rain Again a Eurythmics-től, illetve a Jelből a Depeche Mode Photographic-ja. Az Előkelő idegen mellé egy másik új dalt is kaptunk, melynek januárban, a nevadai sivatagban forgatott klipjét Ákos a kínai „demokráciát” is megszégyenítő birodalmi erőkkel tartotta vissza. Egészen mostanáig. Megcsodálhattuk és hallgathattuk hát a Tipikus sztereót, amellyel kapcsolatban diplomatikusan maradjunk abban, hogy elsőre inkább a szövege fogott meg; amit felvezetésként Ákos amúgy vers mindenkinek stílusban el is szavalt.

Az Ikon alatt a dalnok elé is egy szinti került, amit ő szinte David Guetta-i magasságokba emelkedve kezelt, a bugyborékolóbbnál is bugyborékolóbb hangokat kipréselve a hangszerből. A ráadásra az ideális popsztár – ehhez talán még sosem járt ennyire közel Ákos – bordó bomberében vonult ki, ami egyértelműsítette, hogy jön a Bonanza blokk. Régi indulat, 1984 és Valami véget ért, amit játszhatnának akár balalajkán is, akkor is elszorul tőle a torok. Aztán újabb levonulás, majd egy végső finálé az Elmondatott képében. Nem mondom, a végére már egy kicsit sok volt a tucc-tuccból, így elfogadom, ha valakinek a gyomra nem veszi be Ákos retro-elektro party-ját. Mindazonáltal végletekig profi volt a show, de ami ennél is fontosabb: kimondottan jó is. Pedig olyan jó lett volna egy kicsit belekötni a művész úrba, de ezúttal sem igazán hagyott sebezhető felületet a testén.


Az elektronikus kiképzés után örömmel csattogtam át a KOWALSKY MEG A VEGA trombitákkal, hegedűvel, tangóharmonikával és ütősökkel fűszerezett popos rock, vagy rockos pop muzsikájára. Kowáék a hazai mezőnyből kiemelt helyet foglalnak el nálam, és ezt a VOLT-os fellépésük sem ingatta meg. Rövidke műsorukból igazi best of parádét csináltak: Ki van ez találva!, Nem igaz!, Balul sül el, Többet érdemelsz, Magadban másokat, Új templom épül, Ennyi csak, Nem minden szarka, stb. Feltűnt, hogy a 10 fős brigád minden korábbinál jobban együtt van, Giret Gabi basszus varázslása meg külön előadói estért kiált. Mosolygás, és értelmes gondolatokkal teli szórakozás – ezt kapod egy Kowalsky bulitól, és ezt kaptuk Sopronban is.

Kowa live

Az éjszakai órákban elcsíptem még nagyjából fél órát a RÖYKSOPP szintis-laptopos nagyszínpados fellépéséből, amiből leszűrhető volt, hogy a norvég duó kicsit kattant tagokból áll. Az egyik srác hatalmas tollas fejdíszt és álarcot viselt, valamint egy olyan felsőt, mintha egy szakadozott zsákot adtak volna rá. A néhány dalban vendégeskedő énekesnő külalakja sem volt semmi: egyszer fekete csadorban lejtette rituális táncát, majd a pestis doktorokon látott maszkban rezegtette a hangszálait. Az utolsó nótákra a hosszú hajú, szakállas, elektronikus doblapokat püfölő Svein Berge egy világító fénykabátot húzott fel, majd kivágott egy oda-vissza sprintet a közönséget ketté választó kordonon belül, de ettől sem lettek a kedvenceim. Háttérzenének okés, nagyszínpadra, önálló koncertnek karcsú. Bármennyire is csípem a norvégokat meg a jegesmedvéket.

Röyksopp live

Az első nap zárása YONDERBOI képében érkezett el hozzám, aki egy villódzó fénycsövekből felépített „házikóba”, egy szintén folyamatosan fénytáncot járó, nagy Y-t formázó pódiumra fektette a laptopját, és matrózcsíkos pólójában onnan adagolta a táncolóknak a ropnivalót. Mindezt kellemesen tette, ám melódiái mellé fülembe csengett a szülői bölcsesség: „holnap is van nap”, így hát két klaviatúra kütyüzés között takarodót fújtam magamnak.


(Képeink nem a helyszínen készültek. Fotók: Máté Éva)


Megosztás:
További koncertek

2020. június. 05. péntek, 10:14

2020. április. 30. csütörtök, 15:19

2020. április. 18. szombat, 12:24

2020. április. 15. szerda, 13:49

2020. március. 06. péntek, 13:16

2020. január. 27. hétfő, 12:04

2020. január. 22. szerda, 12:42

2019. december. 19. csütörtök, 04:45

2019. december. 04. szerda, 22:21

2019. november. 20. szerda, 14:54

Évfordulók

George Gershwin (1898)

Bryan Ferry (1945)

Lynn Anderson (1947)

Olivia Newton-John (1948)

Cesar Roas (1954)

tovább »
Hírdetés
Lájkolj :)

Toplisták
© 2010. by NETFORUM