2018. október. 22. hétfő, Előd napja van.
Nagyfaterok talpig bőrben – ilyen volt a Judas Priest az Arénában
Dátum: 2018. augusztus. 01. szerda, 14:25 Forrás: ZeneFórum Szerző: ZeneFórum
​Előadóként megöregedni sokféleképpen lehet: lehet úgy, mint a 80-as évek kiégett eurodisco kabalái, akik anno arénákat töltöttek meg, ma pedig nosztalgiaturnékon bohóckodnak David Hasselhoff porondmesteri vezetésével. És lehet úgy, mint a Judas Priest.

Azok az elektro-, indie- és jazzrajongók, akik idővel „kinőtték” a heavy metalt, és műsoros kazettáikat bedobozolva ásták el a faterék bicskei házának kertjében, hajlamosak rácsodálkozni arra, hogy a Judas Priest a mai napig működik. És valljuk be, nem alaptalanul. Egyrészt, mert a zenekar 1968-ban alakult, másrészt mert nálunk valamiért nem tett szert akkora népszerűségre, mint pl. a Black Sabbath vagy az Iron Maiden. És ezt igazolta az a tény is, hogy a félig leválasztott Arénában is csupán egy erős félházat sikerült összehozniuk, szemben a pár héttel korábbi soproni Maiden-koncert több tízezres tömegével. Az pedig ugyancsak vészjóslóan hatott, hogy Glenn Tipton – a Judas Priest örökös alapembere – Parkinson-kórja miatt nem tudta vállalni a szóban forgó turnét. Ezzel szemben viszont bizakodásra adott okot, hogy a Firepower című új nagylemez csont nélkül erősebbre sikeredett bárminél, amit a csapat a Painkiller óta Halforddal letett az asztalra. Ez pedig végül mindennemű pozitív várakozást igazolt. Tudniillik a Priest annak dacára is gigászi formában volt, hogy a klasszikus felállás két aktív tagja, Ian Hill basszusgitáros és Rob Halford frontember egyaránt betöltötte 65. életévét.

judaspriest-9.jpg

Ez a jó másfél óra ugyanis mindenre emlékeztetett, csak egy Arany Defibrillátor-nosztalgiadíjas gerontokommandó vergődésére nem. A K.K. Downing helyére érkezett gitáros, Ritchie Faulkner ezúttal a leginkább producerként (Nevermore: Dead Heart In The Dead World, Opeth: Deliverance) ismert Andy Sneappel alkotott tökéletes párost, akiről az itt látottak alapján meg nem mondtuk volna, hogy nem hivatalos tag. Ian Hill változatlanul maga volt a megtestesült basszusgitáros, aki exhibicionista hajlamait tekintve akár az Aréna karbantartóival is felvehette volna a versenyt. Aztán ott volt Halford, aki hatvanas évei közepén akár röhejesnek is hathatott volna, amint fel-le járkált szegecselt bőregér-szerkóiban, de amit produkált, az maga volt a nagybetűs rock’n’roll. Hangjával a mai napig trafóházakat tudna eltakarítani a Föld színéről, sikolyait ugyanolyan meggyőzően hozta, mint a 90-es évek elején.

judaspriest-25.jpg

Az új lemezről mindössze a címadó dal és a Lightning Strike hangzott el, ezeket leszámítva klasszikus slágeráradatot kaptunk, a hozzájuk passzoló háttérvetítéssel kísérve. Halford elsőként a The Ripperben villogtatta meg a torkában lapuló pengéket, majd a Painkillerrel simára borotválta a jelenlévők fejét. A Turbo Lover refrénjét pedig legalább olyan hangosan zúgták a metálarcok, mint a You've Got Another Thing Comin' című alapvetését. A koncert pedig mi mással zárulhatott volna, mint a Metal Gods – Breaking The Law – Living After Midnight hármassal. Kérdés, hogy láthatjuk-e még a Judas Priestet valaha Budapesten élőben, egy valami azonban biztos: aki ott volt, ennél tökéletesebb emléket aligha őrizhet meg a legendáról.

judaspriest-11.jpg

judaspriest-24.jpg

judaspriest-3.jpg

judaspriest-4.jpg

judaspriest-7.jpg

judaspriest.jpg

judaspriest-53.jpg

Megosztás:
További hírek

2018. október. 19. péntek, 21:40

2018. október. 19. péntek, 21:36

2018. október. 18. csütörtök, 21:58

2018. október. 17. szerda, 08:58

2018. szeptember. 28. péntek, 17:15

2018. szeptember. 27. csütörtök, 15:24

2018. szeptember. 25. kedd, 11:44

2018. szeptember. 25. kedd, 11:40

2018. szeptember. 19. szerda, 17:14

2018. szeptember. 12. szerda, 11:30

Évfordulók

Sir Donald Conroy McIntyre (1934)

Csepregi Éva (1956)

Zac Hanson (1985)

tovább »
Hírdetés
Lájkolj :)

Toplisták
© 2010. by NETFORUM