2024. március. 29. péntek, Auguszta napja van.
Anneke van Giersbergen, a mikro világbéke nagykövete
Dátum: 2012. június. 06. szerda, 08:11 Forrás: ZeneFórum Szerző: DéJvid
Van, aki fél a változásoktól – más meg egy egész albumot ír róluk. Ő nem más, mint a holland énekesnő, Anneke van Giersbergen. A 2012 elején megjelent anyagot követően a szőke tünemény felnyalábolta kis családját – férje egyben az együttese dobosa is –, és európai turnéra indult, amelynek részeként Budapestre is eljutottak május utolsó előtti napján. Néhány órával a koncert előtt beszélgettünk az énekesnővel a Club 202 kerthelyiségében.


– Az Everything Is Changing című új lemezed olyan, mintha az első igazi albumod lenne, pedig a sorban ez már a negyedik. Egy komoly, felnőtt alkotás...
– Én is ugyanígy érzem. Amikor kiléptem a The Gatheringből, akkor rengeteg mindenbe szerettem volna belevágni. Együtt dolgozni más zenekarokkal és előadókkal, és teljesen eltérő stílusú lemezeket akartam készíteni. Így született egy rock album, egy balladákat tartalmazó album, egy pop album és még egy élő anyag is. Mind imádom ezeket a stílusokat, hallgatni és játszani is. Aztán elérkeztem ahhoz a ponthoz, ahol mindezeket a műfajokat egy lemezbe olvaszthatom össze. Arra eszméltem rá, hogy ehhez viszont segítségre van szükségem. Korábban magam írtam a dalaimat, és nem is volt velük semmi gond, de kellett egy olyan külső személy, aki egybe tudja gyúrni a rockot, a metalt, a popot, a sötétséget, a boldogságot. Mindezek jelenjenek meg egy dalban, és az egész albumon. Ez nekem túl nagy falat volt. Elgitározgatok, de nem úgy, mint egy igazi gitáros vagy dalszerző. Nekiálltam keresgélni a megfelelő embert, és így bukkantam rá Daniel Cardosora. Egy Anathema koncerten találkoztunk, ahol én is felléptem, ő pedig a meghívott vendégek között szerepelt. Remek srác, aki fantasztikus dalszerző, így közösen láttunk neki a munkának. Nagyon tetszett az irány, amerre tartottunk. Amikor az első készülő nótát meghallottam, azt éreztem, hogy ez igazán én vagyok. Ahogy mondtad, tényleg rátaláltam a saját ösvényemre. Imádom élőben játszani az Everything Is Changing dalait: sokkal karakteresebbek, mélyebbek, mint az előző lemez számai. A fiam például sokat szokta hallgatni az In Your Room popos dalait, és olyankor mindig megállapítom, hogy „hm, nem rossz, nem rossz”, de igazán a mostani szerzemények szólnak a szívemből. Jaj, nagyon hosszan válaszoltam... (nevet)

– Csak egész nyugodtan. Melyik volt az első dal, amelyik elkészült a lemezhez?
– A nyitónóta, a Feel Alive. Olyan, mint egy himnusz, ezért mindenképpen szerettem volna, ha ezzel kezdődik a CD. Egy kicsit keményebb hangvételű, de nagyon pozitív, az életet ünnepli. Emlékszem, amikor Daniel elküldte e-mailben a főtémát (el is kezdi dúdolni – a szerk.), akkor rögtön azt éreztem: „ez az, pontosan ezt akarom!”

Anneke

– Nemcsak a zene változott, de az imidzsed is. Elegáns fekete felsők, miniszoknyák, magassarkú cipők: mintha ezúttal szeretnéd megmutatni a benned élő igazi nőt.
– Ezt is jól látod. Hiába, nem vagyok már 18, néha el is csodálkozom azon, hogy mennyi idős vagyok, mert még mindig fiatalnak érzem magam. Talán csak belül, a szívemben. De bárhogy is: amikor 39 éves vagy, nem hordhatsz már olyan ruhákat, mint 15 évesen. Sokat szoktam gondolkozni azon, hogy mit is kezdjek a korommal. Sosem akarnék visszamenni, nem sóhajtozok azon, hogy „bárcsak megint 18 lennék”. Nagyon boldog vagyok a jelenemben, és talán ez látszik a fotóimon is, illetve azon a megjelenésen, amit most választottam magamnak.

– De a színpadkép is változott: állandó zenekar áll mögötted, mindenki talpig feketében, tehát itt is figyelemmel követhető a komolyodás.
– Igen. Azt hiszem, nagyon jó rálátásod van arra, hogy mi is történik mostanában velem (nevet). Ismét fején találtad a szöget. Lehetnénk akár teljesen fehérben is, az a lényeg, hogy tükröződjön az egységünk. Ez nagyon fontos. És ezúttal valóban minden korábbinál jobb a csapatom. Különböző zenei területekről érkeztek, mégis nagyon jól megtalálták a közös hangot, és emberileg is jól kijövünk egymással. Szerettem volna néhány dolgon változtatni, és ez sikerült. Szeretem a változásokat, de most olyan zenekarom van, amit nem borítanék fel.

– Tényleg minden változik...
– Ahogy mondod. (nevet)

Anneke

– A lemez címe önmagáért beszél, de kíváncsi lennék arra, hogy történtek-e az életedben olyan nagyobb változások, amik inspiráltak téged a dalok megírásakor.
– Nem igazán, nem tudnék egyetlen nagy dolgot kiemelni. Alapvetően tényleg úgy vagyok vele, hogy minden változik, de az utóbbi pár évben ezek a folyamatok nagyon felgyorsultak. Kimondottan nagy rajongója vagyok a 2012-t övező találgatásoknak. Az egyik forgatókönyv az Ítéletnap eljöveteléről szól, más vélekedések szerint viszont nagyon pozitív események várnak ránk. Az új generáció megdöbbentően tájékozott: a fiam még csak hét éves, de máris nagyon okos és határozott. Hiszek abban, hogy egy szebb jövő felé tartunk. Ami persze nem lesz könnyű, mert rengeteg szenny vesz körül minket. Együttműködve sikerülhet: ha helyesebben cselekszünk, a világ is jobbá válhat. Mindez csak elmélet, végig kell mennünk a változásokon, hogy meglássuk, mi vár ránk a végén.

– Mit mondanál: az Everything Is Changing inkább egy optimistább, vagy inkább egy sötétebb album?
– Mindkettő, de talán inkább pozitív. Amúgy meg az mindig a melankóliából ered. Ezek a dolgok nagyjából egyensúlyban vannak: kell az, hogy néha álmodozz, de tudnod kell két lábbal a földön járni is. Kell a jókedv, de csak akkor tudsz az lenni, ha ismered a szomorúságot is. Alapvetően pozitív személyiség vagyok. Szeretek játszani és mosolygós arcokat látni magam körül. Tudod, mindig foglalkoztat, hogy ha például a koncertemre összegyűlik mondjuk száz ember, és ott mindenki ugyanúgy érez, ugyanabba a hangulatba kerül, és ezt megosztják egymással, akkor az tulajdonképpen egy mikro világbéke. Ha ezt ki tudnánk terjeszteni a családunkra, a minket körülvevő emberekre a mindennapokban, akkor egy sokkal jobb helyen élhetnénk. Talán csak egy álmodozó vagyok, de ez benne van a levegőben a koncertek helyszínén. A zene egy kiváló ragasztó, ami közelebb hozza egymáshoz az embereket. Ugyanez igaz a művészeti ágakra, a filmekre is. Használnunk kell őket, hogy élhetőbbé tegyük a világot.

Anneke

– A CD legszebb pillanatai a Circles című dalban köszöntenek ránk. Elbúcsúzol valakitől ebben a gyönyörű balladában?
– Nem, nem, ez a nóta a barátságról szól. Az egyik legjobb barátunknál rákot diagnosztizáltak, de legyőzte, felépült belőle, ami egy igazi csoda. Amikor szembesült az állapotával, nem esett kétségbe, hanem olyan volt, mint egy szikla: hihetetlen segítőkész, megbízható és türelmes. Pedig nagyon nem volt könnyű az élete akkoriban... Mégis mindig csöndes volt, nagyon bölcs és kedves. Amikor hallottam, hogy min megy keresztül, és találkoztam is vele, úgy döntöttem, írok egy dalt a barátságról.

– A Hope, Pray, Dance, Play kicsit olyan, mint egy kiadatlan HIM nóta, amiben nem Ville Vallo énekel.
– Hihi, ez nagyon jó! (nevet)

– A fejemben mindig összekapcsolódik a Julia Roberts filmmel, az Ízek, imák, szerelmekkel. Nem mellékesen, ez az album egyik legpozitívabb száma.
– Talán azért is van így, mert a mondanivalójuk egész hasonló. Ahogy haladsz keresztül az életeden, nem mindig tudod, hogy pontosan mit és hogyan csinálj, merre menj tovább. Jó, ha ilyenkor találsz valakit, aki megért, és még talán segíteni is tud. Néha, amikor kisebb helyeken lépünk fel, ennél a dalnál lemegyek a közönség közé, és velük táncolok. Van benne egy kis buli feeling, de azért hangulatos is. Szeretem játszani élőben, mert nagyon működik a színpadon.

Anneke

– Van egyébként kedvenced az új korongról?
– Nagyon nehéz választani, mert mind eléggé különböznek egymástól. De a Stay-t nagyon bírom, mert elég rockos, kellő energia van benne, és szintén jól megszólal élőben. A kedvenceim közé tartozik még a Circles, valamint a 1000 Miles Away From You, mert remek lezárása a lemeznek. Imádom énekelni, a végén jól kiereszthetem a hangom. (mosolyog)

– Mostanában játszod a The Gatheringtől a Saturnine című számot. A videókat látva mindig elcsodálkozom, hogy miként tudod mosolyogva énekelni ezt a rendkívül szomorú szövegű, szakításról szóló dalt...
– Sokan mondták, hogy mennyire könnyen tudnak azonosulni a soraival, mert bár zeneileg szinte popos, a szövege egyértelműen egy kapcsolat végéről szól. Az ok, amiért mosolygok közben, mindössze annyi, hogy szeretek énekelni, és kimondottan szeretem énekelni ezt a számot. Egyesek a szememre is hányták, hogy túl sokat mosolygok. De nekem a Saturnine olyan, mintha elmesélnék egy történetet. Van benne egy kis düh is: olyan, mint mikor kiosztod a volt partnered. Nincsenek konkrét, megtörtént események mögötte, bár ezeken a dolgokon mindenki keresztülmegy az életben. Néha látom a színpadról, ahogy az emberek könnyeznek ezalatt a dal alatt, és ez persze megérint engem is. De például a Circles közelebb áll hozzám, a fentebb elmondottak miatt.

Anneke

– Néhány napon belül kezdődik a labdarúgó Európa-bajnokság, ahol a holland válogatott is jó esélyekkel száll harcba. Szurkolsz majd a csapatnak?
– Természetesen, bár nem tartom magam hatalmas futball rajongónak. De a csapat többi tagja, vagy a férjem, Rob, valamint az édesapám is már most teljesen lázban égnek. Az ilyen nagyobb eseményeket egyébként is figyelemmel szoktam követni. A részletekkel nem vagyok tisztában, de tetszik a nagy felhajtás. A fiam éppen ma skype-olt az egyik osztálytársával, és a háttérben látszott, hogy az egész terem narancsszínekbe van öltöztetve. Nálunk, Hollandiában ilyenkor teljes őrület van.


Megosztás:
További interjúk

A hírgyűjtő konténer/kategória nem tartalamaz tartalmakat.

Évfordulók

A mai napon nincs megjelenítendő évforduló!

tovább »
Hírdetés
Lájkolj :)

Toplisták
© 2010. by NETFORUM